Introduction
A kvantumfizika és a flebológia (vénás orvoslás) metszéspontja leginkább azon technológiákon keresztül látható, amelyek működési elvei a kvantumszármaztatott optikában és az elektromágneses elméletben gyökereznek, különösen a lézerek, valamint a vénás ablációhoz és képalkotáshoz használt fény–szövet interakciók révén[1–4]. A második jelentős híd a mágneses rezonancián alapuló vénás képalkotás és oximetria, ahol az MR fázisinformációt mágneses szuszceptibilitásként értelmezik, és a vénás oxigenizációs proxyk számszerűsítésére használják, összekapcsolva a kvantumspin-fizikát a vénás fiziológiával[5–7]. Egy harmadik hidat alkotnak az érzékelés és a számítástechnika feltörekvő „kvantumtechnológiái”, beleértve a SQUID-alapú biomagnetizmust és a kvantum-inspirált/kvantum gépi tanulási munkafolyamatokat, amelyek a véráramláshoz és a vaszkuláris állapotokhoz kapcsolódó orvosbiológiai jeleket célozzák meg[8, 9].
Ezen szakirodalom egésze során a „közös szempontok” ritkán jelentik azt, hogy maguk a vénák egzotikus makroszkopikus kvantumjelenségeket mutatnának; sokkal inkább arról van szó, hogy a flebológia olyan mérési és kezelési modalitásokat (lézerek, interferometrikus képalkotás, magnetometria, MR szuszceptibilitás-rekonstrukció) alkalmaz, amelyek fizikai alapjai a kvantumelméletben, a fotonikában és a kvantum-informált elektromágneses modellezésben rejlenek[5, 8, 10].
Therapeutic intersections
Az endovénás lézeres eljárások szemléltetik a legközvetlenebb transzlációs metszéspontot: koherens lézersugárzást vezetnek a vénába, és a klinikai cél a refluxáló vagy elégtelenül működő vénák elzárása a fényabszorpció és melegítés által generált kontrollált fototermikus károsodáson keresztül[1–4]. A mechanisztikus munka hangsúlyozza, hogy az elnyelt energia gyakran a szálvége körüli intraluminális vérben/koagulumban deponálódik (nem csak közvetlenül a vénafalban), így a koagulációs hőmérséklet elérhető függetlenül attól, hogy a hemoglobin vagy a víz a nominális célkromofór[12]. Ez az EVLA/EVLT/EVLP eljárásokat nem csupán egy „hullámhossz-címkeként” keretezi, hanem egy összetett fotonabszorpciós, hőtermelési és hőátadási folyamatként, amely függ az alkalmazott hullámhosszon mért szórási és abszorpciós tulajdonságoktól[13].
Egy 1.885 μm-en és ~3 W-on működő szilárdtestlézerrel végzett in vitro munka azt vizsgálta, hogyan befolyásolja az abláció hatékonyságát az intraluminális vörösvértest-szuszpenzió jelenléte a sóoldattal szemben, valamint a szál végfelületén kialakuló felmelegedett karbonizált réteg[1]. Ebben a tanulmányban a felmelegedett karbonizált réteg jelenléte növelte az EVLA hatékonyságát, rávilágítva egy olyan termokémiai útra, amely a csúcsnál az energia-deponálást a vér egyszerű optikai abszorpcióján túl is fokozhatja[1]. Kapcsolódó mechanisztikus érvelések magyarázzák, miért csökkenhet a hullámhossz-szelektivitás az eljárás során: a csúcs körül koagulum alakulhat ki, amely 1,000 °C feletti hőmérsékleten részben szénné alakul, és mivel a szén minden EVLA lézerhullámhosszt egyformán jól elnyel, a karbonizáció csökkentheti a hullámhossz-függést, amint a csúcs melegítését a szénabszorpció dominálja[13].
A klinikai összehasonlítások tovább erősítik a fizika-flebológia transzlációs útvonalat. Egy betegsorozatban a vena saphena magna teljes elzáródása a nyomon követés során végig fennmaradt, és az 1560 nm-en, valamint 1940 nm-en végzett EVLA-t rendkívül hatékonynak és biztonságosnak írták le az alsó végtagi visszértágulatok vénás refluxának korrigálására[11]. Az optikai paramétervizsgálatok alátámasztják, miért marad fontos a hullámhossz megválasztása még akkor is, ha a karbonizáció tompíthatja a szelektivitást: a vénafalban mért penetrációs mélységet 980 nm-en ~1.3 mm-nek, míg 1470 nm-en ~0.22 mm-nek jelentették, ami jelentősen eltérő térbeli energia-deponálási profilokat és potenciális járulékos sérülési mintázatokat von maga után[14].
A hullámhossz-választást az EVLP rendszerek evolúcióján belül is kifejezetten kezelik, ahol a különböző hullámhosszokat eltérő abszorpciós jellemzőkkel rendelkezőként pozicionálják; például a 810 nm-t a hemoglobin abszorpciójára specifikusnak írják le, és egy nagyszabású klinikai tanulmány célja az volt, hogy összehasonlítsa az 1064 nm-en és 810 nm-en végzett EVLP hatékonyságát és biztonságosságát krónikus vénás elégtelenség (visszértágulatok) esetén[2]. Különálló optikai elemzések érvelnek a potenciálisan kedvező közép-infravörös választások mellett, megjegyezve, hogy „az eddigi legjobb eredményeket” 1.56-mm sugárzással érték el, és hogy 1.68 és 1.7 mm-es hullámhosszakon a nem vizes vérkomponensek abszorpciója sokkal gyengébb, mint a víz abszorpciója, ami ezen hosszabb hullámhosszakon a víz-domináns célzási hipotéziseket motiválja[15].
Egy különálló nem-termikus terápiás metszéspont a fotokémiai vénás terápia foto-kollagén keresztkötésen keresztül, ahol a riboflavin keresztkötő ágensként, a kék fény pedig aktivátorként szolgál[16]. Vénás mintákban ez a megközelítés gyors és jelentős összezsugorodást eredményezett az endothel károsodásának szövettani bizonyítéka nélkül, a visszértágulatok mechanikai tulajdonságainak egyértelmű változása mellett, ami a tisztán termikus abláció helyett egy szabályozható, fényaktivált remodellációs mechanizmust sugall[16].
Diagnostic intersections optical and photonic
A flebológiai optikai diagnózis gyakran kihasználja azt a tényt, hogy a hemoglobin hullámhossz-függő abszorpciós tulajdonságokkal rendelkezik, ami lehetővé teszi a vénás oxigenizáció, a trombus összetétel vagy a vaszkuláris szerkezet noninvazív vizsgálatát fotonok segítségével[3, 4, 17]. A módszerek közös fizikai alapja, hogy a mért jeleket (attenuáció, interferencia-csíkok, fotoakusztikus nyomástranziensek, fluoreszcencia-emisszió) végső soron a vér és az érfal alkotóelemeinek fotonabszorpciója és szórása vezérli[3, 10, 18].
Near-infrared spectroscopy
A közeli infravörös (NIR) spektroszkópiát olyan noninvazív technikaként írják le, amely a hemoglobin differenciális abszorpciós tulajdonságait használja a vázizom oxigenizációjának értékelésére, és a kiválasztott hullámhosszok monitorozása a deoxigenizáció indexét szolgáltathatja[3]. Egy tanulmány kifejezetten a vénás oxigénszaturációt és a 760–800 nm-es abszorpciót mérte alkar-edzés során, hogy tesztelje, az optikai abszorpciós sáv korrelál-e a vénás oxigenizációval[3]. Egy másik módszer a NIRS-t vénás okklúzióval alkalmazta a perifériás vénás oxihemoglobin szaturáció (SvO2) noninvazív mérésére felnőtt alkaron[19], és szignifikáns korrelációt jelentett a NIRS által mért alkar SvO2 és a ko-oximetriával mért felületes vénás vér SvO2 között (n=19, r=0.7, p<0.0001)[19].
Más validációs munkák a NIRS jelek és a vénás hemoglobin oxigénszaturáció (O2Hb%), valamint a vénás oxigénkoncentráció (CvO2) közötti kapcsolatokat vizsgálták[20]. A fiziológiás tartományra való normalizálás után magas lineáris korrelációt jelentettek a deoxigenált és oxigenált hém-jelek és a vénás O2Hb% (R≈0.92), valamint a hém-jelek és a CvO2 (R≈0.89–0.90) között, ami jelzi, hogy a fotonabszorpció-alapú NIRS mérések kontrollált körülmények között képesek követni a vénás oxigenizációs mutatókat[20]. Centrális vénás kontextusban a NIRAS-ról jelentették, hogy pontos noninvazív mérést biztosít az agyi vénás szaturációról, ahol a NIRAS-szal számított CSvO2-t a vena jugularis interna vérének közvetlen ko-oximetriájával hasonlították össze[21].
Photoplethysmography
A fotopletizmográfia (PPG) egy infravörös fényforrásra és receptorra támaszkodik a vértérfogat ingadozásainak közelítésére, és a térfogatváltozásokat az elnyelt és a receptorhoz visszaverődött fény mennyiségének mérésével becsüli meg[22]. Krónikus vénás elégtelenség értékelése során a digitális PPG által biztosított vénás hemodinamikai értékeket a standard értékelés mellett használták annak vizsgálatára, hogy szükség van-e beavatkozásra (EVLA), és vizsgálták a Doppler ultrahang és a D-PPG közötti korrelációkat, hogy felmérjék, a D-PPG segíthet-e a vénás patológia megértésében és a kezelési lehetőségek értékelésében[22]. A módszert történelmileg is kontextusba helyezik, mint amelyet eredetileg az 1930-as években vezettek be az érrendszer értékelésének eszközeként, hangsúlyozva szerepét a hemodinamika bevett optikai proxyjaként[22].
Optical coherence tomography
Az optikai koherencia tomográfiát (OCT) nagy teljesítményű, alacsony koherenciájú interferometrián alapuló képalkotó modalitásként írják le, amely nagy felbontású képalkotást tesz lehetővé néhány milliméteres szöveti penetrációs mélységgel és az érfalak szinte szövettani szintű vizualizációjával[10, 23, 24]. Az endovaszkuláris OCT-t úgy mutatták be, mint amely „szövettanszerű információt” nyújt a vénafalról[4], és egy alkalmazás az endovaszkuláris OCT-t a legmagasabb felbontású elérhető intravaszkuláris képalkotó technikaként keretezi, amely körülbelül 1300 nm-es közeli infravörös fényt használ[25]. A vénás terápia értékelése során az OCT-t a vénafal anatómiájának és a szöveti elváltozásoknak a kvalitatív értékelésére vizsgálták rádiófrekvenciás abláció és endovénás lézerterápia után szarvasmarha vénás mintákon, beleértve egy 980 nm-es diódalézer ELT paramétereinek jelentését 15, 25 és 35 J/cm energiasűrűség mellett[4].
Az OCT-t intrakraniális vénás alkalmazásokhoz is pozicionálják: alkalmazása az emberi agyi vénás sinusokban „segítheti” a durális arteriovenosus fistulák, az agyi vénás sinus trombózis és az idiopátiás intrakraniális hipertónia diagnózisát, kezelését és megértését[25]. Ez jól példázza, hogyan terjesztheti ki az interferometrikus fotonalapú képalkotás a flebológiát a felületi lábvénákon túl a vénás sinus patológiák irányába, a katéteralapú hozzáférés és az optikai jelkorlátok függvényében[25].
Polarization-sensitive OCT
A polarizációérzékeny OCT (PS-OCT) a szöveti kettőstörés mérésével bővíti ki az OCT-t, kontrasztot biztosítva a régebbi, krónikus vérrögökben jelen lévő kollagén és simaizomsejtek számára[26]. Egy patkány DVT modellben az intravaszkuláris PS-OCT-t a trombus morfológiájának és összetételének in vivo vizsgálatára használták a trombus öregedése során[26]. Az OCT keresztmetszeti képek automatizált elemzése 97.6%-os szenzitivitással és 98.6%-os specificitással különítette el az akut és krónikus trombusokat egy olyan lineáris diszkriminancia-modell segítségével, amely ötvözte a polarizációs és a konvencionális OCT mérőszámokat, alátámasztva a PS-OCT-t mint érzékeny megközelítést a DVT összetételének értékelésére és a trombus-kor megkülönböztetésére[26].
Photoacoustic imaging and elastography
A fotoakusztikus képalkotást (PAI) úgy írják le, mint amely lehetővé teszi a szöveti optikai abszorpció távoli mérését, és kontrasztja a foto/opto/termóakusztikus hatáson keresztül jön létre, amelyben egy rövid elektromágneses impulzus elnyelése termoelasztikus akusztikus hullámot hoz létre[17, 27]. A gyakorlatban a biológiai szöveteket nem-ionizáló lézerimpulzusokkal sugározzák be; az abszorpció megemeli a helyi hőmérsékletet (néhány millikelvin nagyságrendben), ami termoelasztikus táguláshoz és akusztikus emisszióhoz vezet[18]. A vörösvértestek, amelyek hemoglobint tartalmaznak és jelentősen elnyelik a látható fényt, a fényenergia elnyelésekor gyorsan növelik hőmérsékletüket és nyomásukat, élettanilag jelentős endogén abszorberként szolgálva a vérrög- és érképalkotáshoz[28].
A DVT stádiumbesorolási koncepcióiban a trombus reorganizációja csökkentheti a hemoglobin-koncentrációt, és ezáltal csökkentheti az optikai abszorpciót, motiválva a fotoakusztikus jelváltozások használatát a trombusok noninvazív stádiumbesorolásához[27]. Egy tanulmány tovább pontosítja, hogy a vörösvértest-abszorpcióra hangolt hullámhosszú impulzusos lézersugárzás alkalmazható, és azt javasolja, hogy az akut vérrögöknek az erősebb optikai abszorpció miatt erősebb fotoakusztikus jeleket kellene kibocsátaniuk, mint a krónikus DVT-nek[27]. Empirikusan jelentették, hogy a kombinált ultrahang és fotoakusztikus képalkotás információt nyújt a DVT trombusok szerkezetéről és koráról, míg az átfogóbb áttekintések megjegyzik a PAI ígéretét térbeli felbontása és magas optikai kontrasztja miatt[17, 29].
Az abszorpció-alapú stádiumbesoroláson túl a vaszkuláris elasztikus fotoakusztikus tomográfia (VE-PAT) összekapcsolja az optikai abszorpció detektálását a mechanikai tulajdonságokra való következtetéssel. A PAT az optikai diffúziós határon túli magas térbeli felbontást az optikai abszorpció ultrahangos detektálásával éri el, és kiemelik, hogy erős hemoglobin-alapú abszorpciós kontraszttal rendelkezik a vörösvértestekben, valamint képes az erek strukturális, funkcionális és mechanikai tulajdonságainak biztosítására állatokban és emberekben[30]. A VE-PAT-ról jelentették, hogy képes mérni a vaszkuláris elasztikus tulajdonságokat emberekben[30], kimutatja a szimulált trombózis miatti csökkent vaszkuláris compliance-t nagyér-fantomokban (standard kompressziós teszteléssel validálva)[30], és kimutatja a vaszkuláris compliance csökkenését egy emberi alanyban distalis okklúzió esetén, bizonyítva a mélyvénás trombózis detektálásának lehetőségét[30].
Near-infrared fluorescence and hyperspectral imaging
A közeli infravörös fluoreszcenciás (NIRF) trombus-képalkotás célzott fluorofórokat használ a molekuláris kötődési események detektálható NIR fotonemisszióvá alakítására; például egy fibrin-célzott peptidet konjugáltak a Cy7 közeli infravörös fluorofórhoz (FTP11-Cy7), hogy kifejlesszenek és validáljanak egy olyan képalkotó ágenst, amely lehetővé teszi a mélyvénás trombózis nagy felbontású NIRF képalkotását[31]. Preklinikai munkafolyamatokban noninvazív integrált fluoreszcencia molekuláris tomográfiát végeztek CT-vel (FMT-CT) szubakut vena jugularis DVT-vel rendelkező egerekben, illusztrálva a trombus lokalizációjának és kvantifikálásának kombinált optikai–radiológiai megközelítését[31]. Kapcsolódó munkák hangsúlyozzák, hogy a második közeli infravörös ablakban (NIR-II, 1,000–1,700 nm) végzett fluoreszcens képalkotás kedvező a berendezések kisebb komplexitása és a könnyebb kezelhetőség miatt, valamint hogy kifejlesztettek egy teranosztikus gyógyszerhordozót a DVT célzott trombolitikus folyamatának valós idejű monitorozására[32].
A spektrum felszíni képalkotó végén a hiperspektrális látható–NIR képalkotás a hullámhossz-függő diffúz reflexiós szignatúrák kihasználásával különíti el a visszértágulatokat. Egy rendszertanulmányban az önkénteseket 400–950 nm-t lefedő polikromatikus fénnyel világították meg[33], és a diffúz reflexiós spektrumok 530 nm-nél csúcsosodtak a visszértágulatoknál, szemben a lábvénák 780 nm-es értékével[33]. A kiválasztott hullámhosszokon készült hiperspektrális képeket normalizálták és szűrték a kvantitatív fázisanalízis és k-means klaszterezés segítségével végzett elhatárolás előtt, összekapcsolva az optikai spektrumokat a számítógépes szegmentálással a non-kontakt vénatérképezéshez[33].
Diagnostic intersections magnetic resonance
A kvantitatív szuszceptibilitás-térképezés (QSM) mágneses rezonanciás hidat képez a kvantumspin-fizika és a vénás fiziológia között az MR fázisfejlődés felhasználásával a helyi mágneses szuszceptibilitás meghatározására. A QSM „gradiens-echo fázisadatokat vizsgál” a helyi szöveti mágneses szuszceptibilitás meghatározásához[5], és a QSM-ből származó szuszceptibilitás-különbségek méréséről jelentették, hogy lehetővé teszi az SvO2 értékek kvantifikálását a szuszceptibilitás-különbség és az SvO2 közötti összefüggés alapján[6]. Az oxigenizáció-érzékenységet alátámasztják azok a jelentések, miszerint a QSM képes kvantifikálni a hiperoxiás gázprovokáció által kiváltott deoxihemoglobin-szaturáció változásait mind állatmodellekben, mind emberekben[7], valamint a vérgáz-analizátorral mért ShvO2 és a QSM mérésekből számított ShvO2 közötti kiváló egyezésről szóló jelentések[7].
A szuszceptibilitás-alapú mutatók vénás specificitása az oxigenizációs állapotok közötti mágneses tulajdonság-kontraszton alapul: az oxihemoglobint diamágnesesként (negatív szuszceptibilitás), míg a deoxihemoglobint paramágnesesként (pozitív szuszceptibilitás) írják le[28]. A rendelkezésre álló QSM szakirodalmi kivonatokon belül a QSM-et olyan noninvazív módszerként is keretezik, amely közvetett mérést adhat az agyi vénás oxigénszaturációról (CSvO2), megerősítve potenciálját olyan vénás oximetriai alkalmazásokban, ahol a közvetlen mintavétel nem kivitelezhető[5].
Quantum biophysical mechanisms
Molekuláris szinten a hemoglobin oxigenizációs állapota olyan mágneses tulajdonságokhoz kapcsolódik, amelyek közvetlenül relevánsak mind a mágneses mező interakciók, mind az MR szuszceptibilitás-képalkotás szempontjából. Az oxihemoglobint diamágnesesnek, míg a deoxihemoglobint paramágnesesnek írják le, ami oxigenizáció-függő szuszceptibilitást és mágneses erőhatásokat feltételez molekuláris/elektronikus szinten[28]. A hemoglobint alloszterikus fehérjeként is leírják, amely konformációs változáson megy keresztül a feszült (deoxigenált) és a lazult (oxigenált) állapotok közötti átmenet során és fordítva, hangsúlyozva, hogy az oxigénkötés a fehérje strukturális állapotához kapcsolódik[28].
Az elektromágneses mezők és a vérfiziológia közötti egyik javasolt mechanisztikus híd az, hogy a mágneses mezők hatással vannak a mozgó töltésekre, és így a hemoglobin alloszterikus transzformációjára, amelyet inkább populáció-eltolódásként, semmint az egyik kvaterner szerkezet másikba való egyirányú átalakulásaként írnak le[28]. A vénás orvoslás kontextusában ezen állítások a kvantum-informált mágnesességi fogalmakat (szuszceptibilitás, mező–töltés interakciók) kapcsolják össze a hemoglobin funkciójával, amely a vénás oxigéntartalom és az oxigénleadási dinamika alapját képezi, amelyet az optikai (NIRS, PAI) és az MR (QSM) módszerek próbálnak mérni[3, 6, 28].
Emerging and conceptual intersections
Számos kutatási irány túlmutat a bevett klinikai flebológiai eszközökön, de továbbra is a vaszkuláris vagy vénás jelekre alkalmazott kvantumfizikai alapú elveket fogalmaz meg. Az EVLA során a számítógépes modellezést kifejezetten az motiválja, hogy a lézerszálat pontforrásként reprezentálják egy hengeres vénás csőben, és a fény radiális újraeloszlását egy olyan diffúziós folyamatként modellezik, amelyet a vér szórása és abszorpciója vezérel az adott hullámhosszon, illusztrálva a vénás abláció paraméteroptimalizálásának fizika-orientált megközelítését[13].
A „Kvantum Molekuláris Rezonancia” (QMR) néven márkázott bioelektronikai eszközöket szintén tárgyalják, mint lehetséges eszközöket a flebológiában: egy „új típusú elektromos szikét” írnak le, amely bőrhajszálerek és visszértágulatok kezelésére használható, állítható teljesítménnyel és pontos időzítéssel a termikus károsodás csökkentése érdekében[34]. Ugyanebben a keretben a szkleroterápiát a visszértágulatok, seprűvénák és teleangiektáziák elsődleges kezeléseként írják le, a QMR-t pedig kiegészítő eszközként pozicionálják a felületes vénás betegségek kezelésének tágabb terápiás ökoszisztémájában[34].
A számítástechnikai oldalon hibrid kvantum–klasszikus gépi tanulási megközelítésről számoltak be a véráramlás lézer-speckle kontraszt képalkotásához (LSCI): ahelyett, hogy standard 3D globális pooling réteget használnának a jellemzőtérképek tömörítésére, a modell azt egy variációs kvantumáramkörrel helyettesíti, és az áramkör állítólag megőrzi az adatok térbeli és időbeli összefüggéseit a prediktív pontosság fenntartása érdekében[9]. Bár a kivonatban nem vénaspecifikus, a metszéspont az, hogy a vaszkuláris értékelés szempontjából releváns véráramlás-képalkotó folyamatok módosíthatók kifejezetten kvantumáramkör-komponensekkel, összekapcsolva a kvantuminformáció-feldolgozást a hemodinamikai jelek elemzésével[9].
Egy különálló modellezési koncepció egy „teljesen a kvantummechanikán és a klasszikus elektrodinamikán alapuló” technikát javasol az angiogenezis során fellépő rendellenes érnövekedés kezelésére, és azt állítja, hogy kvantummechanikai számításokat használ az erek rendellenes növekedésének pontosabb előrejelzésére és visszaszorítására[35]. Bár ez közelebb áll a vaszkuláris biológiához és az angiogenezishez, mint a klasszikus visszérkezeléshez, mégis közvetlen kísérletet jelent a kvantum/elektrodinamikai modellezés alkalmazására a patológiás érképződésbe való beavatkozások irányításához[35].
Végezetül, a kvantumérzékelés a biomagnetizmuson keresztül kapcsolódik a vénás állapotokhoz. A SQUID-eket a mágneses fluxus kvantálásán és a Josephson-effektuson alapulóként írják le[8], és a kapcsolódó kvantumérzékelők az atomi spinek mágneses mezőben történő precesszióját detektálják femtotesla körüli érzékenységgel[8]. Egy kifejezetten vénás iszkémiát érintő alkalmazásban tanulmányok arról számoltak be, hogy a változások a patológiás elváltozások előtt következnek be, és noninvazívan rögzíthetők SQUID segítségével[36], a SQUID-eket pedig úgy írják le, mint amelyek a gasztrointesztinális simaizom elektromos aktivitása által keltett mágneses mezőket mérik, bizonyítva a vaszkuláris károsodási állapotok szempontjából releváns gyenge bioelektromágneses szignatúrák rögzítésének megvalósíthatóságát[36].
Synthesis
A vizsgált szakirodalomban számos átfogó „közös szempont” következetesen összekapcsolja a kvantumfizikát a flebológiával a megosztható mérhető mennyiségeken, szabályozható paramétereken és műszerfizikán keresztül.
Az alábbi táblázat összefoglalja a kvantumszármaztatott fizikai elvektől a konkrét vénás alkalmazásokig vezető visszatérő hidakat.
Összességében ezek a témák azt mutatják, hogy a kvantumfizika és a flebológia közötti közös „nyelv” nagyrészt a mérhető kontrasztok és szabályozható paraméterek nyelve: abszorpciós spektrumok és hullámhossz, koherencia és interferencia, polarizációs állapot, szuszceptibilitás és az érzékelők érzékenységi határai[3, 5, 8, 10].
Limitations and conclusion
Az itt vizsgált szakirodalmon belül a domináns metszéspontok alkalmazottak és transzlációs jellegűek: lézereket alkalmaznak endovénás ablációhoz, és összehasonlítják őket hullámhosszak szerint a hatékonyság és biztonságosság szempontjából, optikai spektroszkópiát és képalkotást használnak a vénás oxigenizáció következtetésére vagy a trombusok jellemzésére, az MR szuszceptibilitás-rekonstrukciót pedig a vénás oxigenizációs proxyk számszerűsítésére használják[3, 6, 11, 17]. A legszorosabb kapcsolódási pontok az „alapvetőbb” molekuláris fizikához: (i) a hemoglobin oxigenizáció-függő mágneses szuszceptibilitása (diamágneses oxihemoglobin vs paramágneses deoxihemoglobin) és (ii) a szuszceptibilitás-alapú QSM módszerek, amelyek kihasználják ezeket a különbségeket az oxigenizációs változások számszerűsítésére, kiegészülve azon állításokkal, hogy a mágneses mezők a mozgó töltések interakcióin keresztül befolyásolhatják a hemoglobin alloszterikus transzformációit[7, 28].
Összességében a kvantumfizika és a flebológia ebben a korpuszban dokumentált közös aspektusai leginkább úgy értelmezhetők, mint a kvantumalapú fotonika és elektromágneses méréstudomány klinikai alkalmazása a vénás betegségek diagnosztizálására, képalkotására és kezelésére, ahol a hemoglobin központi „hídmolekulaként” szolgál, amely egyszerre terápiás abszorber, optikai riporter és mágneses szuszceptibilitási forrás[3, 12, 28].
