Vezetői összefoglaló
TOTOX 26 az omega-3 étrend-kiegészítőkben: A határérték eredete, oxidációs kinetika, tárolási feltételek, toxikológia és klinikai adatok
A TOTOX (néha ToTox formában írva) az omega-3 olajok oxidatív minőségi mutatója, amelynek kiszámítása (vagy ) alapján történik, ahol a PV elsősorban a peroxidokat/hidroperoxidokat (elsődleges termékek), míg az AV/p-AV a másodlagos oxidációs termékeket (főként aldehideket) tükrözi. Célja, hogy a „teljes” oxidáció szintetikus mérőszáma legyen[1–3].
A „26”-os szám elsősorban minőségi határértékként/specifikációként funkcionál az iparági szabványokban és monográfiákban (GOED, Codex CXS 329-2017, USP), nem pedig toxikológiailag levezetett biztonsági küszöbértékként; kifejezetten hangsúlyozzák, hogy nincsenek biztonsági szempontok alapján meghatározott halolaj-oxidációs határértékek[1, 4–6]. A gyakorlatban az oxidáció kedvező körülmények között (oxigén, fény, hőmérséklet) gyorsan előrehaladhat, és a valós életben az „abszolút” stabilitás nem érhető el – az csupán az oxigén, a hőmérséklet, a fény és az antioxidánsok szabályozásával lassítható le jelentősen[7–9].
A toxikológiai és klinikai adatok ellentmondásosak, és jelenleg nem teszik lehetővé egy olyan konkrét TOTOX-szint meghatározását, amelynél az „omega-3 pro-inflammatorikussá válik” embereknél; ugyanakkor mechanisztikus alapok szólnak amellett, hogy az oxidációs termékek az oxidatív stressz és az NF-κB révén gyulladásos útvonalakat aktiválhatnak, és a kiegészítő dózisokban jelen lévő oxidációs termékeknek való hosszú távú expozíciót esetenként potenciálisan kedvezőtlennek értékelik[10, 11]. Másrészről egy hivatkozott RCT, amelyben kb. 45-ös vs. 11-es TOTOX-értékű olajokat vizsgáltak, nem mutatott ki szignifikáns különbséget a lipid-peroxidáció, a gyulladás és az oxidatív stressz markereiben több hét elteltével[12].
A TOTOX 26 szabvány eredete
A TOTOX-index a PV és az AV/p-AV súlyozott összegeként van meghatározva, leggyakrabban vagy formájában, ami közvetlenül az USP monográfiából és a kiegészítők minőségi vizsgálataiban alkalmazott TOTOX-jelentési módszerek leírásából adódik[1, 2, 13]. A mérési gyakorlatokat bemutató összefoglaló irodalom hangsúlyozza, hogy a TOTOX a „teljes oxidáció” mértéke, amelyet az avasodás jelzésére használnak, és esetenként „önkényesnek” nevezik abban az értelemben, hogy két tesztet egyetlen számban egyesítő konstrukció[3].
A megadott forrásokban a határérték erősen gyökerezik azokban a minőségi szabványokban, amelyek a gyorsan növekvő halolajpiac egységes szabványának hiányára reagálva jöttek létre. A GOED (Global Organization for EPA and DHA Omega-3s) leírja a tagokra vonatkozó követelményeket az alábbi határértékeknek megfelelő, omega-3-ban gazdag olajok előállítására: PV < 5 meq O_2/kg, p-AV < 20 és TOTOX < 26[4]. Emellett a történeti anyagok jelzik, hogy a monográfia (amely a GOED elődjének számító Council for Responsible Nutrition egyik munkacsoportjának munkájából származik) „2002 óta az iparági minőségmeghatározásként” működik, ami megmagyarázza a határértékek iparági eredetét és szabványosítási célját[14].
Ezzel párhuzamosan a ToTox/TOTOX = 26 határérték megjelenik a halolajokra vonatkozó Codex Alimentarius szabványban (CXS 329-2017) is, amely kimondja, hogy a ToTox paramétert („az olaj teljes oxidációja”) azért határozták meg, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, amikor az elsődleges és másodlagos oxidációs termékek egyidejűleg a maximális szinten vannak jelen, és a következő határértékeket adja meg: PV ≤ 5, AV ≤ 20 és ToTox ≤ 26[5]. Hasonlóképpen, a „Fish Oil containing Omega-3 Acids” elnevezésű USP monográfia kifejezetten kimondja: TOTOX „legfeljebb 26”, és megadja a képletet[1].
A szabályozási és összefoglaló anyagok egyúttal hangsúlyozzák, hogy a fogyasztásra szánt halolajok oxidációs paramétereire vonatkozó információk korlátozottak, és az EFSA a 2010-es véleményében megállapította, hogy hiányoznak az oxidációs szintekre (PV és ánizsidinszám) és az ezzel összefüggő humán toxikológiai hatásokra vonatkozó adatok[8, 15]. Ebben az értelemben a „26” elsősorban a minőség és a folyamat/frissesség ellenőrzésére szolgáló specifikáció, nem pedig klinikai úton levezetett biztonsági küszöbérték[6, 8].
Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb határértékeket és azok kontextusát a hivatkozott forrásokból.
Milyen gyorsan nő az oxidáció
Az omega-3 oxidációja komplex és többtényezős folyamat, amely olyan tényezőktől függ, mint a zsírsavösszetétel, az oxigén- és fényexpozíció, a hőmérséklet, az antioxidáns-tartalom, valamint a víz és a nehézfémek jelenléte (katalízis)[8]. Emellett egy felgyorsult láncreakcióként írják le, ahol a forrásolajban lévő kis mennyiségű peroxid vagy az oxidáló körülményeknek való kitettség is „drámaian” befolyásolhatja az n-3 PUFA oxidációjának sebességét[7].
Hozzávetőlegesen (ökölszabályként) a kémiai reakciók sebessége megduplázódik a hőmérséklet 10°C-os emelkedésével, amit a lipidoxidációra vonatkozóan is idéznek[17, 18]. Ez a heurisztika nem helyettesíti a kísérleti adatokat, de megmagyarázza, hogy a magasabb hőmérsékleten történő szállítás és tárolás miért gyorsíthatja fel jelentősen a PV/p-AV/TOTOX növekedését[17, 19].
A konkrét kvantitatív adatok olyan gyorsított oxidációs kísérletekből származnak, amelyek különböző „oxidációs körülményeket” és különböző olajokat hasonlítottak össze. Folyamatos oxigénbuborékoltatás (99.5% O_2) mellett 30 napig, standard fénycsöves megvilágítás és szobahőmérséklet mellett a PV mindössze 1 nap után kb. 7 meq O_2/kg-mal nőtt, és 30 nap után elérte a 126 meq O_2/kg értéket (hoki májolaj esetében), amit rendkívül magas, TOTOX = 295.7 érték kísért 30 nap után[20]. Sötétben (sugárzás nélkül), de levegővel érintkezve végzett 50°C-os „termikus oxidáció” esetén 30 nap után a PV 36.3 ± 1.6 meq O_2/kg (hoki) és 43.2 ± 2.7 meq O_2/kg (szardella) volt, a hoki TOTOX-értéke pedig 117.4 volt (szignifikánsan alacsonyabb, mint az O_2 + fény melletti körülmények között)[20].
Ugyanezekben a kísérletekben az oxidáció előrehaladásával az „indukciós idő” (az oxidációs ellenállás leküzdéséhez szükséges idő) csökkenéséről számoltak be: a hoki olaj esetében ez kezdetben kb. 3 óra volt, majd 30 nap után < 1 órára csökkent, ami azt mutatja, hogy az oxidáció hajlamos az önfenntartásra, ahogy az antioxidáns „puffer” elfogy és a reakciótermékek felhalmozódnak[21].
Az étrend-kiegészítőknél a termékforma és a fogyasztói magatartással való interakció is számít. A kapszulákat, rágótablettákat és szirupokat (szobahőmérsékleten és sötétben tárolva) összehasonlító tanulmányban a tárolási időszak végén a maximális értékek szignifikánsan magasabbak voltak a szirupokban (PV legfeljebb 44.6 meq/kg olaj; TOTOX legfeljebb 96.94), mint a kapszulákban (PV legfeljebb 7.62; TOTOX legfeljebb 30.44), míg a rágóformák közepes értékeket mutattak (PV legfeljebb 26.14; TOTOX legfeljebb 65.76)[20]. Ettől függetlenül az összefoglaló tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a palack gyakori kinyitása, az olaj levegővel való nagyobb felületű érintkezése és a nem megfelelő körülmények (szobahőmérséklet, fény) felgyorsítják a PV és a p-AV, ezáltal pedig a TOTOX emelkedését[19].
Ezt egészítik ki a „termék élettartamára” vonatkozó adatok: öt olyan termék vizsgálata során, amelyek a lejárati idejükön belül voltak egy éven belül, majd egy évvel később újra tesztelték őket, az EPA- és DHA-tartalom nem változott szignifikánsan, de a PV, a p-AV és a TOTOX emelkedett, a PV és a TOTOX pedig megközelítette az 5 meq O_2/kg és a 26 határértékeket[9]. Ez alátámasztja azt a következtetést, hogy még stabil EPA/DHA-tartalom mellett is romolhat az oxidatív minőség a tárolás során[9].
Piaci szinten az étrend-kiegészítők minőségi vizsgálatai arról számoltak be, hogy a termékek jelentős része túllépte a GOED határértékeit: 38% lépte túl a PV = 5 meq O_2/kg határértéket, a nem édesített kiegészítők körében pedig 33% lépte túl a TOTOX = 26 határértéket[22]. Ezzel egy időben egy másik piaci tanulmány (más határértékek mellett) arról számolt be, hogy 96% a kevésbé szigorú TOTOX = 50 határértéken belül volt, ami mutatja, hogy a „nem-megfelelőség” százalékos aránya erősen függ az alkalmazott specifikációtól[23].
Mi kellene ahhoz, hogy a TOTOX ne növekedjen
A gyakorlatban a TOTOX-növekedés „megállítása” (az oxidáció felhalmozódásának elkerülése) valós körülmények között abszolút módon elérhetetlennek minősül; a folyamat azonban szignifikánsan lelassítható az oxidációt elindító és fenntartó tényezőknek való kitettség csökkentésével[9]. Mivel az oxidáció sebessége és mértéke az oxigéntől, a fénytől, a hőmérséklettől, az antioxidánsoktól, valamint a víztől és a nehézfémektől függ, a hatékony stratégia megköveteli, hogy egyszerre több „tényezőre” is hatással legyünk[8, 24].
Elsősorban az oxigénbejutás minimalizálása kulcsfontosságú. A technológiai ajánlások az olajok „levegőmentes” tárolását, valamint a tartályban/kapszulában lévő gőztér nitrogénnel vagy argonnal való feltöltését javasolják, ami csökkenti az O_2 bejutását a lipidfázisba[17]. A további oxidációt minimalizáló analitikai protokollok szerint a módszerek közé tartozott az „N_2-párna” alatti tárolás és a gyors elemzés (az extrakciót követő 30 percen belül), ami azt jelzi, hogy még a rövid ideig tartó oxigénexpozíció is befolyásolhatja az eredményeket és a tényleges változásokat[7].
Másodszor, a fény korlátozásának és a hőmérséklet csökkentésének mérhető jelentősége van. Javasolt az omega-3 étrend-kiegészítőket hűvös és sötét helyen, a folyékony olajokat pedig lehetőleg hűtőszekrényben tárolni, ami összhangban van a hőmérséklet emelkedésével felgyorsuló reakciók szabályával és a fény oxidációt elindító tényezőként betöltött szerepével[17, 19]. Jelezték azt is, hogy az üveg- és műanyag csomagolások blokkolják az UV-sugárzást, és egyéb anyagok növelhetik a sugárzás elleni védelmet[17].
Harmadszor, az antioxidánsok akkor működnek a legjobban, ha az oxidáció megkezdése és a peroxilgyökök képződése előtt adják hozzá őket; azonban az antioxidánsok már oxidálódott olajokhoz történő hozzáadása korlátozott előnyökkel jár, ha a láncreakció már beindult[17]. Legfontosabb antioxidánsokként a tokoferolokat említik, de kivonatokat (pl. rozmaring), aszkorbátokat és citromsavat is használnak; ez utóbbi képes kelátot képezni az oxidációt katalizáló fémionokkal, és hatékonyan késlelteti az oxidatív minőség romlását[17].
Negyedszer, az adagolási forma számít az olaj oxigénnel és fénnyel való érintkezése szempontjából. Az összefoglaló tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a zselatinkapszulák az olaj hermetikus „lezárásának” köszönhetően korlátozzák a lipidek közvetlen érintkezését a légköri oxigénnel és csökkentik a fényexpozíciót, és számos tanulmány alacsonyabb PV/p-AV/TOTOX értékeket mutat ki a kapszulázott termékekben, mint a folyékony formákban – különösen hosszabb tárolás után[19]. Másrészről, még ellenőrzött „sötét + szobahőmérséklet” körülmények között is a szirupok mutatták a legmagasabb PV és TOTOX értékeket a tárolás végén, ami bizonyítja, hogy a csomagolás és a használat (felbontás, gőztér, idő) szignifikánsan befolyásolja az oxidációs pályát[20].
Az oxidációs termékek toxikológiája
Az omega-3 olajok oxidációja elsődleges és másodlagos termékek keverékének képződéséhez vezet. A hivatkozott források leírják, hogy az oxidáció előrehaladtával a nem oxidált zsírsavak mennyisége csökken, és a másodlagos termékek (beleértve az aldehideket és ketonokat) és peroxidok („folyékony peroxidok”) összetett keveréke jelenik meg[24]. Azt is hangsúlyozzák, hogy az elsődleges hidroperoxidok másodlagos termékekké bomolhatnak le, beleértve a rendkívül reaktív és citotoxikus 4-hydroxy-2-alkenals-t, a lipid-peroxidok pedig olyan aldehidekké bomolhatnak, mint a 4-hydroxyhexenal (HHE) és a malondialdehyde (MDA)[10, 25].
Toxikológiailag az α,β-unsaturated aldehydes (pl. HNE/HOE) és más alacsony molekulatömegű aldehidek különösen fontosak, mivel egy összefoglaló tanulmány szerint a HNE és a HOE a leginkább toxikusak, míg a HHE a legkevésbé toxikusak közé tartozik ebben a vegyületcsoportban[15]. A HNE esetében > 0.1 μM genotoxicitási küszöbértékeket, valamint a DNS- és fehérjeszintézis részleges gátlását említették az 1–20 μM tartományban, az acrolein esetében pedig az emlőssejtekkel szembeni LD50 = 20 μM értéket és a kolóniaképző képesség szignifikáns csökkenését adták meg kb. 1 μM koncentrációnál[15]. Ezek az értékek szemléltetik, hogy egyes oxidációs termékek alacsony koncentrációban is biológiailag aktívak lehetnek sejtes modellekben, bár ez nem vetíthető át automatikusan az étrendi dózisokra és a valós expozícióra[15].
Az állatmodellek arra utalnak, hogy az oxidált PUFA-k etetése káros hatásokat idézhet elő, beleértve a növekedés gátlását, bélirritációt, máj- és vesenagyobbodást, hemolitikus anaemiát, csökkent E-vitamint, megnövekedett lipidperoxidokat, gyulladásos változásokat a májban és cardiomyopathiát[17]. Ezzel párhuzamosan a toxikológiai áttekintések rávilágítottak arra, hogy az erősen vagy enyhén oxidált olajok fogyasztását követő „súlyos patológiás hatások általános hiánya” a di- és polimerek korlátozott felszívódásának, valamint a peroxidok glutation-függő enzimek általi méregtelenítésének tudható be, miközben az alacsony molekulatömegű aldehidek könnyebben felszívódnak, és patológiás hatásokat okozhatnak állatmodellekben, bár „valószínűtlen, hogy az emberek az állatkísérletekben” ilyen hatásokat kiváltó dózisokhoz hasonló mennyiségeket fogyasztanának[15].
A szabályozási és összefoglaló anyagok egyúttal hangsúlyozzák, hogy a fogyasztásra szánt halolajok oxidációs paramétereire vonatkozó információk korlátozottak, és az EFSA a 2010-es véleményében megállapította, hogy hiányoznak az oxidációs szintekre (PV és ánizsidinszám) és az ezzel összefüggő humán toxikológiai hatásokra vonatkozó adatok[8, 15]. Ebben az értelemben a „26” elsősorban a minőség és a folyamat/frissesség ellenőrzésére szolgáló specifikáció, nem pedig klinikai úton levezetett biztonsági küszöbérték[6, 8].
Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosaim határértékeket és azok kontextusát a hivatkozott forrásokból.
Pro-inflammatorikus-e az oxidált omega-3, vagy rendelkezik-e más kedvezőtlen tulajdonságokkal
Mechanisztikusan a lipidoxidációs termékek az oxidatív stressz révén elősegíthetik a gyulladást, ami aktiválja az NF-κB útvonalat és növeli a pro-inflammatorikus citokinek termelődését, a membránperoxidáció pedig megváltoztathatja a membrán fluiditását, transzportját és a sejtjelátvitelt, amit gyakran jelentős patogén mechanizmusként írnak le[17, 26]. Ennek megfelelően állatmodellekben az oxidált PUFA-k etetése összefüggésbe hozható volt a máj gyulladásos változásaival, a lipidperoxidok növekedésével és számos egyéb patológiás változással[17].
Ugyanakkor az oxidált omega-3 „pro-inflammatorikus” tulajdonságainak közvetlenül klinikai vizsgálatokon alapuló értékelése korlátozott. Egyrészről az összefoglalók említik azt a hipotézist, miszerint az oxidációs szintek emelkedése korlátozhatja az n-3 termékek triglicerid- és koleszterinszint-csökkentő hatását, és az oxidált lipideknek való hosszú távú kitettség növelheti a gyulladást vagy akár a daganatos megbetegedések kockázatát, valamint azt is, hogy az étrend-kiegészítőkben található dózisok mellett az oxidációs termékeknek való hosszú távú expozíció „valószínűleg káros hatással van a gyulladásra, az oxidatív stresszre és a lipidmetabolizmusra”[11, 13]. Másrészről a hivatkozott adatok között szerepelnek olyan megfigyelések, amelyek szerint az oxidált EPA egy szövettenyésztési modellben gátolta a gyulladásos NF-κB útvonalat, és a halolaj oxidált metabolitjai, valamint az endogén peroxidok (beleértve az EPA-származékokat) in vivo jótékony hatást fejthetnek ki, például gátolják az NF-κB-t a makrofágokban és csökkentik az MCP-1-et[10, 12].
Következésképpen a megadott hivatkozások alapján nem lehetséges megbízhatóan meghatározni egyetlen olyan konkrét „TOTOX-szintet, amelytől kezdve az omega-3 pro-inflammatorikussá válik” az emberekben, mivel: (1) az összefoglaló tanulmányok klinikai adatok és veszélyértékelés hiányára mutatnak rá az oxidált lipidek fogyasztásával kapcsolatban, és (2) sok klinikai vizsgálat egyáltalán nem számol be a vizsgálatban használt olaj oxidatív állapotáról[10, 13]. A különböző TOTOX-szinteket (pl. 45 vs. 11) közvetlenül összehasonlító legkonkrétabb klinikai adatok nem mutattak szignifikáns változást a peroxidáció, a gyulladás és az oxidatív stressz markereiben rövid távon (3–7 hét), ami legfeljebb arra utal, hogy ilyen szintek és expozíciós idők mellett a pro-inflammatorikus hatás az egészséges egyéneknél standard markerekkel nem mutatható ki könnyen[12].
Klinikai vizsgálatok embereken
A benyújtott anyagokban ismétlődik egy fontos korlátozás: „a mai napig” a humán klinikai vizsgálatok gyakran nem számoltak be a vizsgálatokban használt olaj oxidatív állapotáról, ami gyengíti annak lehetőségét, hogy a hatásossági eredményeket összekapcsolják a készítmény oxidatív minőségével[10]. Ezért a kérdései szempontjából a leghasznosabb tanulmányok azok, amelyek beszámolnak az intervenciós olaj PV/AV/TOTOX értékeiről[12, 27].
Tanulmányok bejelentett oxidációs paraméterekkel
Egy randomizált, kettős vak, 7 hetes vizsgálatban a résztvevőket három csoportba sorolták: „jó minőségű” halolaj (n=17), „oxidált” halolaj (n=18) és magas olajsavtartalmú napraforgóolaj (HOSO) kapszula (n=19)[27]. Mindegyik csoport naponta 16 kapszulát szedett, amelyek összesen 8 g/d-t tartalmaztak a megfelelő olajból, és a „teljes oxidációs értékek (2PV + AV)” 11 (HOSO), 45 (oxidált FO) és 11 (jó minőségű FO) voltak[27]. A szerzők korábbi eredményekre is hivatkoznak, ahol az „oxidált FO”-t PV=18 és AV=9, a „jó minőségű FO”-t pedig PV=4 and AV=3 jellemezte, és ebben a korábbi elemzésben az oxidált FO fogyasztása nem befolyásolta az oxidatív stressz, a gyulladás, a lipid-peroxidáció vagy az oxidált LDL szintjének markereit 7 hét után a kontroll és a jó minőségű olajhoz képest[27].
Külön hivatkoznak arra a „híres” RCT-re, amelyben 83 egyént randomizáltak arra, hogy 3–7 héten keresztül napi 8 g/d ízesítetlen, oxidált halolajat (TOTOX = 45), nem oxidált olajat (TOTOX = 11) és magas olajsavtartalmú napraforgóolajat (TOTOX = 11) fogyasszanak, és nem találtak szignifikáns változást a lipid-peroxidáció, a szisztémás gyulladás vagy az oxidatív stressz markereiben[12]. Ez a tanulmány kulcsfontosságú, mert közvetlenül összekapcsolja a TOTOX-értéket a biológiai hatások összehasonlításával (bár még mindig rövid távon)[12].
Ezenkívül idéztek egy 18–50 év közötti egészséges egyének bevonásával végzett vizsgálatot, amelyben az oxidált halolajnak, a jó minőségű olajnak vagy a magas olajsavtartalmú olajnak való kitettség 7 hét után szignifikáns, kedvezőtlen hatásokkal járt a lipoprotein-alfrakciókban (a jó minőségű olaj fogyasztásához képest), ami potenciális kedvezőtlen metabolikus hatásokra utal bizonyos végpontokban, még akkor is, ha a gyulladásos markerek nem változnak egyértelműen[12].
Kérdés az 1993-as vizsgálatról
A rendelkezésre bocsátott hivatkozások nem tartalmaznak közvetlen leírást Wander és Du „1993-as humán vizsgálatáról” (sem a „friss” vs. „oxidált” olaj meghatározását ebben a konkrét protokollban, sem az ezen olajok PV/AV/TOTOX paramétereit), így a konfabuláció kockázata nélkül nem lehetséges megbízhatóan megválaszolni a vizsgálatra vonatkozó kérdések egy részét ezen anyag alapján[10]. Az 1993-ból származó elérhető töredékekben azonban Esterbauer (1993) egy olyan összefoglaló/toxikológiai következtetéssel szerepel, amely szerint a szájon át adott, erősen oxidált olajok nem mutatnak akut toxicitást az emberekben, ami az akut biztonságra vonatkozik, nem pedig a TOTOX=26 minőségi specifikációra vagy a Wander/Du intervenciós vizsgálatban szereplő „friss/oxidált” meghatározására[15].
Amennyiben a cél a „friss vs. oxidált” paraméterek rekonstruálása egy konkrét 1993-as vizsgálatból, a megadott adatokban a legközelebbi helyettesítők azok az RCT-k, amelyek az olajat PV/AV vagy TOTOX alapján paraméterezik „jó minőségű” vs. „oxidált” kategóriákba (pl. PV=4 és AV=3 vs. PV=18 és AV=9; valamint TOTOX=11 vs. 45), mivel az operatív definíciók ott egyértelműek[12, 27].
Következtetések és implikációk
Elsősorban a TOTOX = 26 értéket elsősorban minőségi specifikációként (iparági és monográfiás) kell értelmezni, amely a PV és az AV/p-AV kombinációján alapul, nem pedig klinikai úton levezetett biztonsági küszöbértékként; ez összhangban van mind ezen határérték jelenlétével a GOED, a Codex és az USP dokumentumaiban, mind azzal a kijelentéssel, hogy nem határoztak meg oxidációs határértékeket „biztonsági alapon”, valamint az EFSA azon véleményével is, amely szerint hiányoznak az oxidációs szinteket a humán toxikológiával összekapcsoló adatok[1, 4–6, 8].
Másodszor, az oxidáció kedvező feltételek mellett (oxigén, fény, hő) gyorsan felhalmozódhat, amint azt a gyorsított oxidációs adatok (pl. PV ~+7 meq O_2/kg 1 nap után és PV=126 30 nap után O_2 buborékoltatás és fény mellett) és azok a megfigyelések is mutatják, hogy a termék valós életciklusa során a PV/p-AV/TOTOX emelkedhet még változatlan EPA/DHA-tartalom mellett is[9, 20].
Harmadszor, a növekedés megakadályozása a gyakorlatban agresszív lassítást jelent: az oxigén korlátozását (feltöltés N_2/argonnal), a fény csökkentését, a hőmérséklet mérséklését, az antioxidánsok hozzáadásának megfelelő kiválasztását és időzítését (az oxidáció megkezdése előtt), valamint a levegővel való érintkezést korlátozó formák (kapszulák) előnyben részesítését, miközben elismerjük, hogy a valós életkörülmények közötti abszolút stabilitás nem érhető el[9, 17, 19].
Negyedszer, az oxidációs termékek toxikológiája jelzi a sejtes modellekben mérhető citotoxicitással/genotoxicitással rendelkező reaktív aldehidek jelenlétét, ugyanakkor hiányoznak a megfelelő adatok egy klinikai „küszöbérték” meghatározásához PV/AV/TOTOX egységekben, és az EFSA kifejezetten rámutat a kapcsolódó humán hatásokra vonatkozó bizonyítékok hiányára[8, 15].
Ötödször, az oxidált omega-3 pro-inflammatorikus hatásaira és általános ártalmasságára vonatkozó klinikai adatok vegyesek: a mechanizmusok (NF-κB) és az állatkísérletes adatok potenciális káros hatásokra utalnak, de egy 45-ös vs. 11-es TOTOX-értékkel végzett RCT nem mutatott ki rövid távú különbségeket a gyulladásos markerekben, és a szakirodalom jelzi az egyes oxidált EPA-metabolitok kontextusfüggő, esetenként „gyulladáscsökkentő” hatásait is kísérleti modellekben[10, 12, 17].
Igény esetén készíthetek egy külön „ellenőrző listát” a gyártók/minőségbiztosítás (QA) számára (kritikus folyamat-, csomagolási és logisztikai pontok) kizárólag a fent hivatkozott ajánlások (N2/argon, fény, hőmérséklet, antioxidánsok, kapszula vs. folyékony forma) és a PV-re, valamint p-AV-re vonatkozó tipikus AOCS analitikai módszerek alapján, hogy ezeket a megállapításokat átültessük a gyakorlati minőségellenőrzésbe[2, 17, 19].
