Vezetői összefoglaló
TOTOX 26 az ómega-3 étrend-kiegészítőkben: A határérték eredete, oxidációs kinetika, tárolási feltételek, toxikológia és klinikai adatok
A TOTOX (néha ToTox alakban is írva) az ómega-3 olajok oxidatív minőségi mutatója, amelyet (vagy ) képlettel számítanak ki, ahol a PV elsősorban a peroxidokat/hidroperoxidokat (elsdleges termékek), az AV/p-AV pedig a másodlagos oxidációs termékeket (főként aldehideket) tükrözi. Célja a „teljes” oxidáció szintetikus mértékének biztosítása[1–3].
A „26”-os szám elsősorban minőségi határértékként/specifikációként funkcionál az ipari szabványokban és monográfiákban (GOED, Codex CXS 329-2017, USP), nem pedig toxikológiai alapon levezetett biztonsági küszöbértékként; kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a halolajakra vonatkozóan nincsenek biztonságon alapuló oxidációs határértékek megállapítva[1, 4–6]. A gyakorlatban az oxidáció kedvező feltételek mellett (oxigén, fény, hőmérséklet) gyorsan előrehaladhat, és a valós életben az „abszolút” stabilitás nem érhető el – azt csak az oxigén, a hőmérséklet, a fény és az antioxidánsok szabályozásával lehet jelentősen lelassítani[7–9].
A toxikológiai és klinikai adatok ellentmondásosak, és jelenleg nem teszik lehetővé egy olyan specifikus TOTOX-szint megállapítását, amelynél az „ómega-3 pro-inflammatorikussá válik” az emberi szervezetben; ugyanakkor fennállnak a mechanisztikus alapok annak feltételezésére, hogy az oxidációs termékek az oxidatív stresszen és az NF-κB-n keresztül aktiválhatják a gyulladásos útvonalakat, és az oxidációs termékek kiegészítő dózisokban történő hosszú távú expozícióját időnként potenciálisan kedvezőtlennek értékelik[10, 11]. Másrészt egy hivatkozott randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT), amelyben a TOTOX-érték kb. 45 vs. 11 volt, nem mutatott ki szignifikáns különbséget a lipidperoxidáció, a gyulladás és az oxidatív stressz markereiben több hét alatt[12].
A TOTOX 26 szabvány eredete
A TOTOX indexet a PV és az AV/p-AV súlyozott összegeként határozzák meg, leggyakrabban vagy alakban, ami közvetlenül következik az USP monográfiájából és a TOTOX-jelentési módszerek leírásából a kiegészítők minőségi vizsgálataiban[1, 2, 13]. A mérési gyakorlatokat leíró szakirodalom hangsúlyozza, hogy a TOTOX a „teljes oxidáció” mértéke, amelyet aavasodás jelzéseként használnak, és időnként „önkényesnek” neveznek abban az értelemben, hogy két vizsgálatot von össze egyetlen számmá[3].
A megadott forrásokban a határérték szorosan gyökerezik azokban a minőségi szabványokban, amelyek a gyorsan növekvő halolajpiac egységes szabványának hiányára válaszul jöttek létre. A GOED (Global Organization for EPA and DHA Omega-3s) leírja a tagokra vonatkozó követelményeket az alábbi határértékeknek megfelelő, ómega-3-ban gazdag olajok előállítására: PV < 5 meq O_2/kg, p-AV < 20 és TOTOX < 26[4]. Emellett a történelmi anyagok azt jelzik, hogy a monográfia (amely a GOED elődjének számító Council for Responsible Nutrition egy csoportjának munkájából származik) „a minőség ipari definiálásaként funkcionál 2002 óta”, ami magyarázza a határértékek ipari eredetét és szabványosítási célját[14].
Ezzel párhuzamosan a ToTox/TOTOX = 26 határérték megjelenik a halolajakra vonatkozó Codex Alimentarius szabványban (CXS 329-2017), amely kimondja, hogy a ToTox paramétert („az olaj teljes oxidációja”) azért hozták létre, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, amikor az elsődleges és másodlagos oxidációs termékek egyszerre vannak jelen a maximális szinten, és a következő határértékeket határozza meg: PV ≤ 5, AV ≤ 20 és ToTox ≤ 26[5]. Hasonlóképpen az „Omega-3 savakat tartalmazó halolaj” USP monográfiája kifejezetten ezt írja: TOTOX „legfeljebb 26”, és megadja a képletet[1].
A szabályozási és áttekintő anyagok ezzel egyidejűleg hangsúlyozzák, hogy a fogyasztásra szánt halolaj oxidációs paramétereire vonatkozó információk korlátozottak, és az EFSA 2010. évi véleményében kijelentette, hogy hiányoznak az adatok az oxidációs szintekről (PV és anizidin) és a kapcsolódó humán toxikológiai hatásokról[8, 15]. Ebben az értelemben a „26” elsősorban a minőség, valamint a folyamat- és frissességszabályozás specifikációja, nem pedig klinikailag levezetett biztonsági küszöbérték[6, 8].
Az alábbi táblázat összefoglalja a legjelentősebb határértékeket és azok kontextusát a hivatkozott források alapján.
Milyen gyorsan növekszik az oxidáció
Az ómega-3 oxidáció összetett és multifaktoriális folyamat, amely olyan tényezőktől függ, mint a zsírsavösszetétel, az oxigén- és fényexpozíció, a hőmérséklet, az antioxidáns-tartalom, valamint a víz és a nehézfémek jelenléte (katalízis)[8]. Emellett felgyorsult láncreakcióként írják le, amelyben még a forrásolajban lévő kis mennyiségű peroxid vagy az oxidáló hatásoknak való kitettség is „drámaian” befolyásolhatja az n-3 PUFA oxidáció sebességét[7].
Hozzávetőlegesen (ökölszabályként) a kémiai reakciók sebessége a hőmérséklet 10 °C-os emelkedésével megduplázódik, amit a lipidoxidációra vonatkozóan is említenek[17, 18]. Ez a heurisztika nem helyettesíti a kísérleti adatokat, de megmagyarázza, miért gyorsíthatja fel jelentősen a magasabb hőmérsékleten történő szállítás és tárolás a PV/p-AV/TOTOX növekedését[17, 19].
A kemény kvantitatív adatok olyan felgyorsított oxidációs kísérletekből származnak, amelyek különböző „oxidációs feltételeket” és különböző olajokat hasonlítottak össze. A folyamatos oxigénbuborékoltatás (99,5% O_2) mellett, normál fénycsővilágítás mellett és szobahőmérsékleten 30 napig végzett vizsgálatok során a PV kb. 7 meq O_2/kg értékkel nőtt már 1 nap után, és elértem a 126 meq O_2/kg-ot 30 nap után (hoki májolaj esetében), amit rendkívül magas, 295,7-es TOTOX-érték kísért 30 nap elteltével[20]. Sötétben (sugárzás nélkül), de levegővel érintkező, 50 °C-on végzett „hőoxidáció” esetén 30 nap után a PV 36,3 ± 1,6 meq O_2/kg (hoki) és 43,2 ± 2,7 meq O_2/kg (szardella) volt, és a hoki TOTOX-értéke 117,4 volt (lényegesen alacsonyabb, mint az O_2 + fény feltételek mellett)[20].
Ugyanezekben a kísérletekben az előrehaladó oxidációval összefüggésben a „rezisztenciaidő” (az oxidációs ellenállás leküzdéséhez szükséges idő) csökkenését figyelték meg: a hokiolaj esetében ez a kezdeti időszakban kb. 3 óra volt, 30 nap után pedig < 1 órára esett vissza, ami azt mutatja, hogy az oxidáció hajlamos önfenntartóvá válni, ahogy az antioxidáns „puffer” kimerül és a reakciótermékek felhalmozódnak[21].
A kiegészítők esetében a termékforma és a fogyasztói magatartással való interakció is számít. A kapszulákat, rágótablettákat és szirupokat (szobahőmérsékleten és sötétben tárolva) összehasonlító vizsgálatban a tárolási idő végén a maximális értékek szignifikánsan magasabbak voltak a szirupokban (PV akár 44,6 meq/kg olaj; TOTOX akár 96,94), mint a kapszulákban (PV akár 7,62; TOTOX akár 30,44), míg a rágóformák köztes értékeket mutattak (PV akár 26,14; TOTOX akár 65,76)[20]. Függetlenül attól, az áttekintések hangsúlyozzák, hogy a gyakori üvegnyitás, az olaj levegővel érintkező nagyobb felülete és a nem megfelelő körülmények (szobahőmérséklet, fény) felgyorsítják a PV és a p-AV, ezáltal pedig a TOTOX növekedését[19].
Ezt egészítik ki a „termékélettartamra” vonatkozó adatok: öt olyan termék megfigyelése során, amelyek lejárati idejükhöz képest egy éven belül voltak, és amelyeket egy évvel később újra teszteltek, az EPA- és DHA-tartalom nem változott szignifikánsan, de a PV, a p-AV és a TOTOX emelkedett, és a PV, valamint a TOTOX megközelítette az 5 meq O_2/kg-os, illetve a 26-os határértéket[9]. Ez alátámasztja azt a következtetést, hogy a stabil EPA/DHA-tartalom ellenére az oxidatív minőség romolhat a tárolás során[9].
Paci szinten a kiegészítők minőségével foglalkozó vizsgálatok arról számoltak be, hogy a termékek jelentős része meghaladta a GOED határértékeit: 38%-uk meghaladta a PV = 5 meq O_2/kg határértéket, a nem édesített kiegészítők körében pedig 33%-uk túllépte a TOTOX = 26 határértéket[22]. Ezzel egyidejűleg egy másik piaci vizsgálat (eltérő határérték-készletre vonatkozóan) arról számolt be, hogy 96%-uk az 50-es kevésbé szigorú TOTOX-határértéken belül maradt, ami azt mutatja, hogy a „nem-megfelelőség” aránya erősen függ az alkalmazott specifikációtól[23].
Mi lenne szükséges ahhoz, hogy a TOTOX ne növekedjen
A gyakorlatban a TOTOX növekedésének „megállapítása” (az oxidáció felhalmozódásának hiánya) a valós életben elérhetetlennek minősül; a folyamat azonban jelentősen lelassítható az oxidációt elindító és fenntartó tényezők expozíciójának csökkentésével[9]. Mivel az oxidáció sebessége és mértéke az oxigéntől, a fénytől, a hőmérséklettől, az antioxidánsoktól, valamint a víztől és a nehézfémektől függ, a hatékony stratégia megköveteli több „kar” egyidejű meghúzását[8, 24].
Először is, az oxigénhez való hozzáférés minimalizálása kulcsfontosságú. A technológiai ajánlások az olajok „légmentes” tárolását és a tartályban/kapszulában lévő holttér nitrogénnel vagy argonnal történő feltöltését javasolják, ami csökkenti az O_2 lipidfázishoz való hozzáférését[17]. A további oxidációt minimalizáló analitikai protokoltokban a módszerek közé tartozott az „N_2-párna” alatti tárolás és a gyors elemzés (a kivonást követő 30 percen belül), ami jelzi, hogy még a rövid oxigénexpozíció is befolyásolhatja az eredményeket és a tényleges változásokat[7].
Másodszor, a fény korlátozásának és a hőmérséklet csökkentésének mérhető jelentősége van. Javasolt az ómega-3 étrend-kiegészítőket hűvös és sötét helyen, a folyékony olajokat pedig lehetőleg hűtőszekrényben tárolni, ami összhangban van a reakciósebesség növekvő hőmérséklettel történő gyorsulásának szabályával és a fény oxidációt indító tényezőként betöltött szerepével[17, 19]. Arra is utalnak, hogy az üveg- és műanyag csomagolások blokkolják az UV-sugárzást, és más anyagok növelhetik a sugárzás elleni védelmet[17].
Harmadszor, az antioxidánsok akkor működnek a legjobban, ha az oxidáció kezdete előtt és a peroxilgyökök képződése előtt adják hozzá őket; azonban az antioxidánsok már oxidálódott olajokhoz történő hozzáadása korlátozott előnyökkel jár, amint a láncreakció már elindult[17]. A tokoferolokat említik a legfontosabb antioxidánsként, emellett kivonatokat (pl. rozmaring), aszkorbátokat és citromsavat is használnak; ez utóbbi képes megkötni az oxidációt katalizáló fémionokat, és hatékonyan késlelteti az oxidatív minőségromlást[17].
Negedszer, az adagolási forma számít az olaj oxigénnel és fénnyel való érintkezése szempontjából. Az áttekintések hangsúlyozzák, hogy a zselatin kapszulák az olaj hermetikus „lezárásának” köszönhetően korlátozzák a lipidek közvetlen érintkezését a légköri oxigénnel és csökkentik a fényexpozíciót, és sok vizsgálat alacsonyabb PV/p-AV/TOTOX értéket figyel meg a kapszulázott termékekben, mint a folyékony formákban – különösen hosszabb tárolás után[19]. Másrészt a kontrollált „sötét + szobahőmérséklet” körülmények között is a szirupok mutatták a legmagasabb PV- és TOTOX-értékeket a tárolás végén, ami bizonyítja, hogy a csomagolás és a használat (nyitás, holttér, idő) jelentősen befolyásolja az oxidációs pályát[20].
Az oxidációs termékek toxikológiája
Az ómega-3 olajok oxidációja elsődleges és másodlagos termékek keverékének képződéséhez vezet. A hivatkozott források leírják, hogy az oxidáció előrehaladtával az oxidálatlan zsírsavak mennyisége csökken, és megjelenik a másodlagos termékek (beleértve az aldehideket és ketonokat) valamint a peroxidok („folyékony peroxidok”) összetett keveréke[24]. Azt is hangsúlyozzák, hogy az elsődleges hidroperoxidok másodlagos termékekké, köztük erősen reaktív és citotoxikus 4-hidroxi-2-alkenálokká bomolhatnak le, és a lipidperoxidok olyan aldehidekké bomolhatnak le, mint a 4-hidroxihexenál (HHE) és a malondialdehid (MDA)[10, 25].
Toxikológiai szempontból az α,β-telítetlen aldehidek (pl. HNE/HOE) és más kis molekulatömegű aldehidek különösen fontosak, mivel egy áttekintés kimutatta, hogy a HNE és a HOE tartoznak a legtoxikusabbak, a HHE pedig a legkevésbé toxikusak közé ebben a vegyületosztályban[15]. A HNE esetében a > 0,1 μM genotoxicitási küszöbértékeket, valamint a DNS- és fehérjeszintézis 1–20 μM tartományban történő részleges gátlását említették, az akrolein esetében pedig a emlőssejtekkel szembeni LD50 = 20 μM értéket, valamint a kolóniaformáló képesség szignifikáns csökkenését kb. 1 μM-nál adták meg[15]. Ezek az értékek azt illusztrálják, hogy a kiválasztott oxidációs termékek biológiailag aktívak lehetnek alacsony koncentrációban is sejtes modellekben, bár nem ültethetők át automatikusan a diétás adagokba és a valós expozícióba[15].
Állatmodellek utalnak arra, hogy az oxidált PUFA-k etetése nemkívánatos hatásokat válthat ki, beleértve a növekedés gátlását, a bélrendszer irritációját, a máj- és vesenagyobbodást, a hemolitikus anémiát, az E-vitamin csökkenését, a lipid-peroxidok növekedését, a máj gyulladásos elváltozásait és a kardiomiopátiát[17]. Ezzel párhuzamosan a toxikológiai áttekintések rávilágítottak arra, hogy az erősen vagy enyhén oxidált olajok fogyasztását követő „bruttó patológiás hatások általános hiánya” a di- és polimerek korlátozott felszívódásának, valamint a peroxidok glutationfüggő enzimek általi méregtelenítésének tudható be, míg az alacsony molekulatömegű aldehidek könnyebben felszívódnak, és patológiás hatásokat okozhatnak állatmodellekben, jóllehet „valószínűtlen, hogy az emberek az állatkísérletekben ilyen hatásokat kiváltó adagokhoz hasonló mennyiséget” vegyenek magukhoz[15].
A szabályozási és az emberi kockázatbecslési szinten az EFSA (2010) kifejezetten kijelentette, hogy hiányoznak az információk a PV és az anizidin által mért halolaj-oxidációs szintekről, valamint az emberekre gyakorolt kapcsolódó toxikológiai hatásokról[8]. Ezzel összefüggésben hivatkoznak arra a következtetésre is, hogy „a szájon át adott, erősen oxidált olajok nem heveny módon mérgezőek az emberre” (Esterbauer, 1993), ami illeszkedik az általános képbe: hiányoznak a megfelelő adatok a TOTOX-on alapuló biztonságos küszöbérték meghatározásához, miközben biológiailag reaktív oxidációs termékek és potenciális hosszú távú hatások léteznek[8, 15].
Pro-inflammatorikus-e az oxidált omega-3, vagy egyéb káros tulajdonságokkal is rendelkezik?
Mechanisztikus szempontból a lipidoxidációs termékek az oxidatív stresszen keresztül elősegíthetik a gyulladást – ami aktiválja az NF-κB útvonalat és növeli a pro-inflammatorikus citokinek termelődését –, a membrán peroxidációja pedig megváltoztathatja a membrán folyékonyságát, transzportját és a sejtek közötti jelátvitelt, amit gyakran jelentős patogén mechanizmusként írnak le[17, 26]. Ennek megfelelően állatmodellekben az oxidált PUFA-k etetése összefüggésbe hozható volt a máj gyulladásos elváltozásaival, a lipid-peroxidok növekedésével, valamint számos egyéb patológiás elváltozással[17].
Ugyanakkor az oxidált omega-3-ak „pro-inflammatorikus” tulajdonságainak értékelése közvetlenül a klinikai vizsgálatok alapján korlátozott. Egyrészt az áttekintések hivatkoznak arra a feltevésre, hogy az oxidációs szintek emelkedése korlátozhatja az n-3 termékek triglicerid- és koleszterinszint-csökkentő hatását, hogy az oxidált lipideknek való hosszú távú kitettség fokozhatja a gyulladást vagy akár a rák kockázatát, valamint hogy az étrend-kiegészítőkben található adagokban az oxidációs termékeknek való hosszú távú kitettség „valószínűleg káros hatással van a gyulladásra, az oxidatív stresszre és a lipid-anyagcserére”[11, 13]. Másrészt a hivatkozott adatok magukban foglalják azt a megfigyelést, hogy a szövettenyészet-modellben lévő oxidált EPA gátolta a gyulladásos NF-κB útvonalat, és hogy a halolaj oxidált metabolitjai és az endogén peroxidok (beleértve az EPA-származékokat) jótékony hatásokat fejthetnek ki in vivo, például gátolhatják az NF-κB-t a makrofágokban és csökkenthetik az MCP-1 szintjét[10, 12].
Következésképpen a megadott hivatkozások alapján nem lehet megbízhatóan megjelölni egyetlen olyan „TOTOX-szintet, amelytől kezdve az omega-3 pro-inflammatorikussá válik” az emberi szervezetben, mert: (1) az áttekintések a klinikai adatok és az oxidált lipidek fogyasztásával kapcsolatos veszélyértékelés hiányára utalnak, és (2) számos klinikai vizsgálat egyáltalán nem számol be a vizsgálatban felhasznált olaj oxidációs státuszáról[10, 13]. A különböző TOTOX-szinteket (pl. 45 vs. 11) közvetlenül összehasonlító legkonkrétabb klinikai adatok rövid távon (3–7 hét) nem mutattak ki jelentős változásokat a peroxidáció, a gyulladás és az oxidatív stressz markereiben, ami legfeljebb arra utal, hogy ilyen szintek és kitettségi idejű expozíció mellett a pro-inflammációt a standard markerek nem mutatják ki könnyen egészséges egyéneknél[12].
Klinikai vizsgálatok emberekben
Egy fontos korlátozás ismétlődik meg a rendelkezésre bocsátott anyagokban: „a mai napig” az emberi klinikai vizsgálatok gyakran nem számoltak be a vizsgálatokban felhasznált olaj oxidációs státuszáról, ami aláássa annak lehetőségét, hogy az hatásossági eredményeket összefüggésbe hozzák a készítmény oxidatív minőségével[10]. Ezért a kérdései szempontjából a leghasznosabbak azok a vizsgálatok, amelyek jelentik a PV/AV/TOTOX értéket a vizsgálati olajra vonatkozóan[12, 27].
Jelentett oxidációs paraméterekkel rendelkező vizsgálatok
Egy randomizált, kettős vak, 7 hetes vizsgálatban a résztvevőket három csoportba sorolták: „kiváló minőségű” halolaj (n=17), „oxidált” halolaj (n=18) és magas olajsavas napraforgóolaj (HOSO) kapszulák (n=19)[27]. Mindegyik csoport naponta 16 kapszulát szedett, amelyek összesen 8 g/nap mennyiséget tartalmaztak a megfelelő olajból, és a „teljes oxidációs értékek (2PV + AV)” 11 (HOSO), 45 (oxidált halolaj) és 11 (kiváló minőségű halolaj) voltak[27]. A szerzők korábbi eredményekre is hivatkoznak, amelyekben az „oxidált halolajat” PV=18 és AV=9, a „kiváló minőségű halolajat” pedig PV=4 és AV=3 jellemzi, és ebben a korábbi elemzésben az oxidált halolaj fogyasztása 7 hét elteltével a kontroll- és a kiváló minőségű olajhoz képest nem befolyásolta az oxidatív stressz, a gyulladás, a lipid-peroxidáció vagy az oxidált LDL szintjének markereit[27].
Külön hivatkoznak arra a „híres” RCT-re, amelyben 83 egyént randomizáltak arra, hogy 3–7 héten keresztül napi 8 g ízesítetlen oxidált halolajat (TOTOX = 45), nem oxidált olajat (TOTOX = 11) és magas olajsavas napraforgóolajat (TOTOX = 11) fogyasszanak, és nem találtak szignifikáns változásokat a lipid-peroxidáció, a szisztémás gyulladás vagy az oxidatív stressz markereiben[12]. Ez a vizsgálat azért kulcsfontosságú, mert közvetlenül összekapcsolja a TOTOX-értéket a biológiai hatások összehasonlításával (bár továbbra is rövid időhorizonton belül)[12].
Ezenkívül hivatkoztak egy 18–50 év közötti egészséges egyéneket bevonó vizsgálatra is, amelyben az oxidált halolajnak, a kiváló minőségű olajnak vagy a magas olajsavas olajnak való kitettség 7 hét után jelentős, kedvezőtlen hatásokkal járt a lipoproteinalakzatokban (a kiváló minőségű olaj fogyasztásához képest), ami potenciális kedvezőtlen metabolikus hatásokra utal bizonyos végpontokban, még akkor is, ha a gyulladásos markerek nem változnak egyértelműen[12].
Kérdés az 1993-as vizsgálattal kapcsolatban
A megadott hivatkozások nem tartalmazzák Wander és Du „1993-as, embereken végzett vizsgálatának” közvetlen leírását (sem a „friss” és az „oxidált” olaj definícióját az adott protokollban, sem az olajok PV/AV/TOTOX paramétereit), így ezen anyag alapján nem lehet megbízhatóan megválaszolni a vizsgálatra vonatkozó kérdések részeit a konfabuláció kockázata nélkül[10]. Az 1993-as elérhető töredékekben azonban Esterbauer (1993) úgy szerepel, mint egy áttekintés/toxikológiai következtetés arra vonatkozóan, hogy a szájon át adott, erősen oxidált olajok nem heveny módon mérgezőek az emberre, ami a heveny biztonságra vonatkozik, nem pedig a TOTOX=26 minőségi specifikációra vagy a „friss/oxidált” definíciójára a Wander/Du intervenciós vizsgálatban[15].
Ha a cél az „oxidált vs. friss” paraméterek rekonstruálása egy 1993-as specifikus vizsgálatból, akkor a megadott adatokban a legközelebbi helyettesítők azok az RCT-k, amelyek az olajat PV/AV vagy TOTOX alapján „kiváló minőségű” és „oxidált” kategóriába sorolják (pl. PV=4 és AV=3 vs. PV=18 és AV=9; valamint TOTOX=11 vs. 45), mivel az ottani operatív definíciók kifejezettek[12, 27].
Következtetések és tanulságok
Először is, a TOTOX = 26 értéket elsősorban minőségi specifikációként (ipari és monográfiás) kell értelmezni, amely a PV és az AV/p-AV kombinációján alapul, és nem klinikai alapú biztonsági küszöbértékként; ez konzisztens mind e határérték GOED, Codex és USP szerinti jelenlétével, mind azzal a kijelentéssel, hogy nem állapítottak meg oxidációs határértékeket „biztonsági alapon”, valamint az EFSA véleményével az oxidációs szinteket az emberi toxikológiával összekötő adatok hiányáról[1, 4–6, 8].
Másodszor, az oxidáció kedvező feltételek mellett (oxigén, fény, hő) gyorsan felhalmozódhat, amint azt a gyorsított oxidációs adatok (pl. PV ~+7 meq O_2/kg 1 nap után és PV=126 30 nap után O_2 buborékoltatás és fény mellett) és azok a megfigyelések is mutatják, hogy egy termék valós életciklusában a PV/p-AV/TOTOX akár változatlan EPA/DHA-tartalom mellett is növekedhet[9, 20].
Harmadszor, a „növekedés megakadályozása” a gyakorlatban agresszív lassítást jelent: az oxigén korlátozását (feltöltés N_2-vel/argonnal), a fény csökkentését, a hőmérséklet alacsonyan tartását, az antioxidáns-adagolás megfelelő kiválasztását és időzítését (az oxidáció kezdete előtt), valamint a levegővel való érintkezést korlátozó formák (kapszulák) előnyben részesítését, miközben elismerik, hogy a valós körülmények közötti abszolút stabilitás nem érhető el[9, 17, 19].
Negyedszer, az oxidációs termékek toxikológiája reaktív aldehidek létezésére utal, amelyek sejtes modellekben mérhető citotoxicitással/genotoxicitással rendelkeznek, de ezzel párhuzamosan hiányoznak a megfelelő adatok egy klinikai „küszöbérték” PV/AV/TOTOX egységekben történő meghatározásához, és az EFSA kifejezetten utal az embereknél jelentkező kapcsolódó hatásokkal kapcsolatos bizonyítékok hiányára[8, 15].
Ötödször, az oxidált omega-3-ak pro-inflammatorikus és általános káros jellegével kapcsolatos klinikai adatok vegyesek: a mechanizmusok (NF-κB) és az állatkísérleti adatok potenciális kedvezőtlen hatásokra utalnak, de a TOTOX 45 vs. 11 vizsgálatot alkalmazó RCT nem mutatott ki rövid távú különbségeket a gyulladásos markerekben, és a szakirodalom a kiválasztott oxidált EPA-metabolitok kontextuális, néha „gyulladáscsökkentő” hatásait is jelzi kísérleti modellekben[10, 12, 17].
Igény esetén készíthetek egy külön „ellenőrzőlista” mellékletet a gyártók/minőségbiztosítás számára (kritikus folyamat-, csomagolási és logisztikai pontokkal) kizárólag a fenti hivatkozott ajánlások (N2/argon, fény, hőmérséklet, antioxidánsok, kapszula vs. folyékony forma) és a PV-re és p-AV-re vonatkozó tipikus AOCS elemzési módszerek alapján, hogy ezeket az eredményeket átültessem a gyakorlati minőségellenőrzésbe[2, 17, 19].
